Hard Dog Race

Wild & Junior 2018. 9. 1.  Piliscsév

"Hat láb, két szív, egy büszkeség -

a junior pálya 2 km, 8 akadály

 

 

"Úttörő vagy -hát törd!" - Púza András, a HDR alapítója

A Hard Dog Junior első két Dragonja: Sári és Max. Ők voltak a pathfinderek, mentek is ennek megfelelően. Bátrak voltak, gyorsak, erősek és kitartóak. Én meg csak lihegtem a nyomukban..

 

A vadon szavát immár 85 junior és 498 felnőtt hallotta meg és mertek belevágni. Köszönet a szervezőknek és segítőiknek, támogatóiknak ezt az ismét fantasztikus napot! 

Sári 12. lett a korosztályában, 5. a lányok között!!

Junior eredmények:

https://harddograce.hu/wp-content/uploads/2018/09/HDR_Junior_Egyeni_korosztalyos.pdf

https://harddograce.hu/wp-content/uploads/2018/09/HDR_Junior_Egyeni_abszolut.pdf

A HDR 2018 szeptemberben ismét lehetőséget biztosított a kisgazdiknak egy nagyszerű kutyás megmérettetésre, élményre, mókázásra. 8-14 éves kutyaszerető gyerekeknek nyújtott igazán felejthetetlen élményt. Csakúgy mint a felnőtteknél, itt is egy párt alkot a gyerek és a kutya, együtt kell teljesíteni az akadályokat, eredményük is közös. A pályán együtt kell dolgozniuk, sárban dagonyázni, vizesárkot ugrani, kúszni, mászni, segíteni a másikat, irányítani a kutyát és fel kell ismerni a határokat. Nagy kihívás ez nekik, sokszor még nekünk is. Közös kaland, élmény és büszkeség és amikor a befutó végén a célban mindenki nyakába akasztják az érmet - na az az édes büszke arcuk felejthetetlen....

A Hard Dog Race Junior egyik legfontosabb feladata és küldetése, hogy játékos és vidám formában készítse fel a gyermekeket a felelős kutyatartásra, az ezzel járó felelősségre és feladatokra, a kutyák igényeinek megismerésére és az önzetlen gondoskodás fontosságára.

Gondoltam végig kísérem én a Junior pályán mert én már ugye voltam nem egyszer nem kétszer itt, mit nekem junior pálya, koordinálom majd én a gyereket ő meg a kutyát.. hát nem így lett. Úgy megindultak már az elején hogy szinte nyomukat sem láttam. Az első akadálynál döbbentem rá hogy sokkal de sokkal gyorsabbak mint ahogy én azt képzeltem és valahogy előnyt kell szereznem, így amíg ők gyűrték az akadályt én már tovább is álltam hogy legyen esélyem velük menni amikor tovább indulnak. A továbbiakban pedig miközben ők teljesítették az aktuális akadályt, vizes árkot ugrottak, másztak vagy épp hordót cipeltek én próbáltam levegőhöz jutni. A sirató falnál ők szinte szökkentek felfelé, én persze maradtam a már jól bevált csípőre tett kéz, egy lépés egy levegő módszernél és közben próbáltam biztatni "menjetek csak nyugodtan jövök én is". Egy versenybíró a pálya közepén aranyosan megkérdezte én biztos jó pályán futok-e, szegény segíteni akart, gondolom azt hitte a wild-on indulok csak szőke vagyok és eltévedtem, mire kisegítettem hogy igen én jó helyen vagyok és bár nem igazán látszik de a gyerekem kísérem aki kb. 30 méteres belátható távolágon kívül volt már. És persze eltévedtünk. Ők mentek rossz irányba én meg utánuk. Bár nekem borzasztó gyanús volt hogy ha tényleg lefelé kell menni az úgy túl könnyű és szerintem mégis inkább felfelé kéne, de idő se volt náluk reklamálni mentünk le - aztán persze vissza fel. Jó sokat. Max ment felfelé mint a vihar, mondtam Sárinak engedje is jobban mert akkor segít neki is és húzza fel, így is lett. A két vizes akadály megfogta Maxot ahogy azt előre sejtettem, de némi győzködés után csak bement és végül sikerrel teljesítették, bátran, gyorsan, erősen és kitartóan a versenyt. Nagyon boldog volt mindkettő, egyik hogy már vége nincs több víz, másik a teljesítményének, az éremnek, ajándék csomagnak.  Hatalmas élmény az egész verseny, újra meg csináljuk.